STELLAR BLOG

Miért nyúlnak vissza a gyártók a régi játékokhoz?

Ha az elmúlt néhány évben végignézed a nagy kiadások listáját, feltűnhet valami: a teljesen eredeti, nulláról épített címek egyre ritkábbak, miközben egyre több klasszikus tér vissza felújított formában. 

Ez nem véletlen, és nem is lustaság, legalábbis nem csak az.

A válasz egy részét a nosztalgia adja meg. Azok a játékosok, akik gyerekként nyomkodták az első PlayStation kontrollerét vagy a Super Nintendót, ma már fizetőképes felnőttek, akik szívesen visszatérnének az akkori élményekhez, de modern formában, modern kényelemmel. A kiadók ezt pontosan tudják, és tudatosan építenek rá.

A másik ok ennél sokkal egyszerűbb: az ismert márkanév biztonságot jelent. 

Egy vadonatúj cím esetén senki sem tudja előre, hogyan fogadja a piac, így kockázatos. Egy olyan játéknál viszont, amelynek neve már eleve milliókat mozgat meg, a marketing felét maga a brand adja. 

Könnyebb eladni valamit, amit az emberek már szeretnek.

Ráadásul az új generációs játékosok is belépnek a képbe. Egy ma tizennyolc éves gamer nem játszott az eredeti Silent Hill 2-vel vagy a Resident Evil 4-gyel. Viszont ha kap egy gyönyörű, modern változatot belőle, akkor egyszerre szerezheti meg az élményt és csatlakozhat ahhoz a rajongói kultúrához, ami az évtizedek alatt felépült köré.

Tehát a számítás egyszerű: nosztalgia + biztonságos befektetés + új közönség = egyre több visszatérő klasszikus.

Mi okozza a félreértést?

Sokan összekeverik a kettőt, és nem is csoda, hiszen a marketing nem mindig segít az értelmezésben. Néha egy játékot remasternek hirdetnek, miközben közelebb van a remakehez, és fordítva. 

A szomorú igazság az, hogy néha a marketing csapatok sincsenek teljesen tisztában a fogalmakkal.

Nézzük meg, mi a valódi különbség.

Remaster

A remaster lényege az, hogy az eredeti játék alapjaira épít, és azt teszi modernné anélkül, hogy alapjaiban megváltoztatná. 

A legtöbb esetben a következők változnak:

• Magasabb felbontású textúrák és modellek
• Jobb árnyékolás, világítás, esetleg anti-aliasing
• Magasabb és stabilabb képkocka szám
• Javított hanganyag, esetleg újra felvett zene
• Apróbb bugok javítása, Quality of Life fejlesztések

Az alapok azonban változatlanok maradnak: ugyanaz a játékmenet, ugyanaz a pályatervezés, ugyanaz a sztori, ugyanazok a mechanikák. 

Ha az eredeti 1997-ben jelent meg, a remaster pontosan ugyanúgy fog játszódni, csak szebben fog kinézni és folyamatosabban fog futni.

Jó példák a kategóriából: a Halo: The Master Chief Collection, amely több Halo-részt hozott modern köntösben, vagy a The Last of Us Part I és II Remastered PS5-re, illetve a Red Dead Redemption PC és Switch-es verziója, amely a tíz éves klasszikusra rakott egy alapos fényezést.

Remake

A remake ennél jóval mélyebb beavatkozást jelent. 

Egy remake esetén a fejlesztők az eredeti játék koncepcióját, történetét és karaktereit veszik alapul, de szinte mindent újraépítenek a semmiből: új engine, új grafika, átalakított játékmenet, modernizált mechanikák, sokszor kibővített tartalom. 

Gondolhatsz rá úgy, mint egy film remake-jére: ugyanaz a történet, de teljesen új előadásban.

A legismertebb és legjobb példa erre a Resident Evil 4 Remake, ahol a Capcom megőrizte az eredeti sztori és pályák lényegét, de teljesen újragondolta a harcot, a fizikát, a karakterek interakcióját és a légkört. 

Olyan eredményt hoztak létre, ami egyszerre szól azoknak, akik emlékeznek az eredetire, és azoknak, akik most találkoznak először Leon Kennedyvel.

Szintén ebbe a kategóriába tartozik a Final Fantasy VII Remake, amely a JRPG-k egyik legnagyobb klasszikusát dolgozta fel teljesen új, akció alapú harcrendszerrel és kibővített, több részre osztott történetmeséléssel. 

Vagy megemlíthetjük még a Demon's Souls Remaket, amelyet a Bluepoint Games épített újra nulláról, ami vizuálisan az egyik legimpresszívebb remake, ami valaha megjelent.

Ahol a kettő összeér, és végleg összezavarja az embert

Van egy szürke zóna is, ahol a határok elmosódnak, és érdemes ezt is megemlíteni. 

A Shadow of the Colossus PS4-es változata például olyan szinten nyúlt bele a látványba, hogy sokan remaknek hívják, miközben a játékmenet szinte változatlan maradt. 

Az Oddworld: Soulstorm az eredeti Abe's Exoddus remake-jeként indult, de akkora változásokat hozott, hogy már-már önálló játékként funkcionált.

A másik szélsőség a „remaster" névvel ellátott kiadások, amelyek valójában csak portok: minimális változtatással átemelnek egy játékot egy új platformra, és azt mondják rá, hogy felújított verzió.

Melyik a jobb megoldás?

Nincs általános válasz erre a kérdésre, mert minden esetben különbözik a megfelelő út.

Egy remasternek akkor van helye, ha az eredeti játék mechanikája ma is megállja a helyét, és csak a technika avult el mellette. Ilyenkor felesleges lenne mindent újraírni, elég egy alapos fényezés, és a játék újra élvezhető.

Egy remake viszont akkor indokolt, ha az eredeti játék ötlete, világa és sztorija erős, de a mechanikák vagy a vizuális megvalósítás annyira elavultak, hogy az ma már inkább akadálya az élménynek, mint része. 

Ilyenkor egy teljes újraépítés nem árulás úgymond, hanem inkább tisztelgés a játékkal szemben, azzal a feltétellel, hogy a fejlesztők értik, mi tette az eredetit különlegessé.

Összefoglalás

A remasterek és remake-ek nem helyettesítik az új élményeket, és a legjobb esetben sem akarnak azok lenni. 

Ehelyett egy hidat képeznek: az egyik az emlékeinket teszi elérhetővé új generációk számára, a másik pedig lehetőséget ad arra, hogy egy nagy ötlet végre megkapja azt a technikai hátteret, ami mindig is megillette volna.

Ha legközelebb ráakadsz egy felújított klasszikusra, nézd meg a részleteket, és kérdezd meg magadtól: ugyanaz a játék, csak szebben, vagy valami teljesen új, ami csak kölcsönvette az eredeti nevét?

A nosztalgia érzés viszont biztos, hogy megmarad, bármelyik régi kedvenced kerül felújításra.