STELLAR BLOG

Miért hiszünk mindig?

Minden évben ugyanaz a forgatókönyv játszódik le. Megjelenik egy trailer, a zene tökéletes, a grafika lélegzetelállító, a fejlesztők mosolyogva mesélnek arról, milyen forradalmi élményt alkottak. A közösség felizzik, a wishlistek duzzadni kezdenek, a fórumok megtelnek elvárásokkal, majd a megjelenés napján, vagy néhány héttel utána, az egész összedől.

A játékipar marketingje az elmúlt évtizedekben tökélyre fejlesztette a hype generálás módszerét.

Nem véletlenül: a AAA játékok fejlesztési költsége mára százmillió dolláros nagyságrendbe emelkedett, és a befektetés megtérülése szinte kizárólag az első néhány héten múlik.

Ha egy játék nem robban be azonnal, ritkán kap második esélyt, legalábbis kereskedelmi értelemben.

De hogyan jutottunk el idáig? És miért vagyunk mi, játékosok, mindig ott, hogy ismét beadjuk a derekunk?

A hype gépezet azaz, hogyan adnak el egy játékot még azelőtt, hogy létezne?

A modern játékmarketing egy precízen kidolgozott folyamat, amelynek minden eleme arra épül, hogy a várakozást maximálisra tolja fel, lehetőleg jóval azelőtt, hogy bármilyen valós gameplay létezne.

Az első fázis általában egy CGI cinematic trailer, amelynek semmi köze a tényleges játékhoz. Gyönyörű, filmes minőségű felvételek, drámai zene, minimális gameplay, a cél az, hogy érzelmi kapcsolatot teremtsen a játékkal anélkül, hogy bármit is megmutasson belőle. Ez önmagában nem baj, de könnyen félreérthető.

Ezt követi a gameplay reveal, amely sokszor szintén egy kontrollált bemutatón alapul olyan feltételek mellett, amelyek a valódi játékban nem feltétlenül megjeleníthetők.

A Cyberpunk 2077 2018-as E3-as bemutatója az egyik leghírhedtebb példa: itt olyan jeleneteket mutattak be, amelyek a megjelenéskor egyszerűen nem léteztek a játékban.

Aztán jönnek az influencer és médiapartnerségek: embargókkal megtámogatott review kampányok, kizárólagos gameplay hozzáférések, PR eseményeken fizetett lelkesedés. Mindez egy olyan történetet épít fel, amelyet a közösség önkéntelenül is tovább erősít.

Végül ott van a pre-order kultúra. A kiadók aktívan jutalmazzák az előrendelést exkluzív tartalmakkal, korai hozzáféréssel, limitált kiadásokkal, miközben a játék minőségéről a legtöbb esetben még semmilyen valós visszajelzés nem létezik.

Ez egy olyan rendszer, amelyben a játékosok fizetnek azért, hogy egy ígéretbe fektessenek be.

Bukások, amikor a hype találkozott a valósággal

Számtalan olyan eset volt az elmúlt években, ami megtévesztette a közösségeket. Sokszor egy "sajnáljuk" ez nem sikerült felkiáltással a fejlesztők elintézétk az egészet, a felhasználók pedig csalódottan tovább mentek, és jóesetben a pénzükkel és a feszült érzelmekkel távoztak. Rosszabb esetben még a pénzt sem kapták vissza.

Megvizsgáltuk az elmúlt évek legjobban beharangozott, majd a legnagyobbakat bukó játékait. Ezekből szemezgetünk a továbbiakban.

The Day Before – A tökéletes megtévesztés

Ha valaha is kellett egy tankönyvi példa arra, hogy hogyan lehet több évnyi várakozást négy nap alatt semmivé tenni, az a The Day Before volt.

2021-ben mutatták be egy hosszú gameplay demonstrációs trailerrel, amely gyorsan komoly figyelmet vonzott magára egy látszólag mély zombie túlélős MMO gameplay és lenyűgöző látvánnyal. 

Éveken át a Steam wishlist-ek élén ült, a közösség folyamatosan követte a fejlesztést. Közben egyre több piros zászló jelent meg: védjegyjogi problémák, asset azaz látványelem másolás gyanúk, furcsa PR kommunikáció.

2023 decemberében végül megjelent, és négy nappal később a fejlesztő, Fntastic bejelentette, hogy bezárja a stúdiót. 

Amit kaptak a játékosok, az nem az ígért open-world survival MMO volt, hanem egy extraction shooter, teli bugokkal, más játékokból másolt assetekkel, és szinte semmi tartalommal abból, amit a trailerjei megígértek.

Az iparág egyik leghírhedtebb megtévesztésévé vált, majd a stúdió bezárt hivatalosan és nevet váltva új cégként folytatták tovább, csak azt nem tudjuk, hogy minek? Hiszen ezek után sem egy befektető sem egy játékos nem lesz akit bármilyen ígérettel még csak minimálisan is meg tudnának győzni.

Concord – 400 millió dollár és 697 játékos

A Concordot 2023 májusában mutatta be a Sony a PlayStation Showcasen, és nyolc évnyi fejlesztés után, 2024 augusztusában jelent meg PS5-re és PC-re.

Becslések szerint a fejlesztési költség elérte a 400 millió dollárt, ami az egyik legnagyobb költségvetésű játék volt a történelemben. A csúcson elért egyidejű játékosok száma Steamen 697 volt, ami korántsem nevezhető acélosnak.

Megjelenés után két héttel a Sony bejelentette, hogy leállítja a szervereket, és minden vásárlónak visszatéríti a pénzét. Októberben a Firewalk Studios végleg bezárt. 

Azóta Ebayen a bontatlan lemezes példányoknak az árai az egekbe emelkedtek, még akkor is, ha egy nem játszható játékról van szó, mégiscsak ritkaságnak számít.

A Concord egyszerre volt egy rossz játék és egy tökéletes példa arra, hogy a magas költségvetés és a Sony neve önmagában nem elég. Egy zsúfolt műfajban (hero shooter) semmi sem különböztette meg a versenytársaktól. Sem a gameplay, sem a karakterdesign, sem az ár. A 39,99 dolláros árcédula egy olyan piacon, ahol az Overwatch ingyenes volt egyszerűen halálra volt ítélve.

Anthem – BioWare térdre kényszerítve

A BioWare neve egykor garanciát jelentett a játékosoknak:

• Mass Effect
• Dragon Age
• SW: KOTOR

Csupa kiemelkedő, nagy múltú címek.

Aztán jött az Anthem. Éveken át gyönyörű trailerekkel és grandiózus ígéretekkel tartotta ébren a várakozást, majd 2019-es megjelenésekor egy félig kész, tartalom nélküli live service játékot kaptak a vásárlók. 

A fejlesztési folyamat belső dokumentumai később kiderítették, hogy a játék nagy részét az utolsó másfél évben, tűzoltó módszerekkel fejlesztették.

A BioWare évekig próbálta megmenteni az Anthem 2.0 projekt keretein belül, majd 2021-ben csendben elkaszálta a fejezetet.

Az Anthem nemcsak egy játék bukása volt, hanem sokan a BioWare lelkének elvesztéseként értékelték. Pedig technikailag a játék rendben volt, szép volt a grafika, jó volt az irányítás, volt benne potenciál, amivel nem tudtak mit kezdeni és ez vezetett a bukáshoz.

Highguard – A Game Awards átka

A Highguardot a The Game Awards 2025-ön mutatták be nagy felhajtással, mint a műfaj veteránjainak a Titanfall és Apex Legends fejlesztőknek új projektjét.

A Game Awards záróbejelentéseként nincs nagyobb platformja egy játéknak.

A játék 2026 januárjában jelent meg, az első napon Steamen 97 000 egyidejű játékossal.

Néhány héttel később ez a szám 1 600 alá esett.

A befektető Tencent kivonult a projektből, a stúdió a csapat nagy részét elbocsátotta, majd március 12-én a szervereket végleg lekapcsolták, mindössze hat héttel a megjelenés után.

Lehetséges, hogy ha nem ott és akkor jelentik be ezt a játékot, máshogy alakult volna a sorsa. Voltak olyan pletykák is, hogy kényszerbejelentés volt csak, mivel mindenki a Half-Life 3-ra számított ekkor, de mivel a Valve nem tudta beárazni a Steam Machinet a memóriaválság miatt, így a Highguard került a helyére.

XDefiant – Ubisoft lövöldéje, ami nem bírta

Az Ubisoft azzal hirdette az XDefiantet, hogy ez lesz a Call of Duty trónfosztója, ami ingyenes, gyors, tömött Ubisoft karakterekkel ígért maradandó játékélményt.

Az indulás nem volt rossz: öt millió felhasználó az első napokban. Viszont a napi aktív játékosok száma folyamatosan csökkent, a tartalom tempója lemaradt a versenytársak mögött, és 2024 decemberében az Ubisoft bejelentette a bezárást, mindössze néhány hónappal a megjelenés után. 

Az XDefiant esete tanulságos azért is, mert a játék önmagában nem volt szörnyű, csak nem volt elég különleges ahhoz, hogy megtartsa a játékosokat egy zsúfolt piacon.

Ezen felül pedig lehet, hogy az ilyen játékoknál érdemes lenne levenni azt a nagy mellényt, hogy mindenki Call of Duty kihívó akar lenni az elmúlt években, sikertelenül.

Bukásnak indult, de mégis kasszasiker lett

Nem minden esetleges katasztrófa végződik bukással. Néhány játék olyan ügyesen kapaszkodott meg a mélységből, hogy végül a siker szimbólumává vált.

Itt jellemzően a kapkodás és a befektetői nyomás volt az ami érezhető volt a megjelenések körül. Sokan várták őket, majd borzalmas állapotban kapták kézhez, de végül a javító patchekkel kiváló játékok váltak belőlük. 

Ebből is látszik, hogy ha idő kell valamire, érdemes inkább hagyni, hogy minőségi tartalom születhessen.

Nézzünk is meg ezekből pár példát.

The Witcher 3: Wild Hunt

A 2015-ös megjelenésekor a CD Projekt RED viszonylag kis stúdió volt, és a játék technikai állapota sok gépen messze elmaradt az ígértektől.

Az első hetek tele voltak bugokkal és teljesítményproblémákkal. Mára az összes idők egyik legjobban értékelt RPG-jeként tartják számon, és a folyamatos patch-ek, majd a Next-Gen frissítés teljesen rehabilitálta a róla alkotott kezdeti képet.

Több mint 10 év elteltével és két DLC után kijelenthető, hogy az egyik legjobb RPG játék.

Cyberpunk 2077

Ttalán a leghíresebb példa. 2020-as megjelenésekor az állapota különösen PS4-en és Xbox One-on olyan katasztrofális volt, hogy a Sony levette a PlayStation Store-ból, a CD Projekt pedig visszatérítési programot indított.

A befektetők elpártoltak a cég mellől a megjelenést követő napokban, majd a fejlesztők összeszedték magukat és sorra érkeztek a javító patchek.

Több mint egy évvel később az Edgerunners anime sorozat robbanásszerűen visszahozta a közönséget, és a Phantom Liberty kiegészítővel együtt ma már egészen más megítélés alá esik a játék.

Ami a megjelenéskor szégyen volt, az mára a játéktörténelem egyik legjobb sztorijává nőtte ki magát.

Crimson Desert

A legfrissebb példa erre a jelenségre.

A Pearl Abyss játéka 2026 márciusában jelent meg, és az első nap vegyes fogadtatást kapott: Steam-en „Mixed" értékelés, bugok, furcsa kontrollok, teljesítményproblémák.

A befektetők pánikba estek, a Pearl Abyss részvényei pedig ezzel együtt esni kezdtek. 

Majd a stúdió csendben elkezdett frissítéseket kiadni, napról, napra. A kisebb bugfixektől kezdve egészen a játékmenetet és az irányítást gyökeresen megváltoztató 30-40 GB méretű hatalmas javítócsomagokat is kaptunk.

Néhány héttel a megjelenés után a Steam-értékelés „Very Positive"-ra fordult, és a játék öt millió eladott példányon van túl.

Ez a koreai játékok történetének leggyorsabb ilyen mérföldköve, amit sikerült elérniük.

Itt a tanulság az, hogy nem érdemes az újságírói véleményekre adni, mivel bebizonyosodott, hogy az általuk adott értékek, közelében sincsenek azokéval szemben, akik valóban játszottak vele és megértették a működését.

Általános konklúzió

Az igazság az, hogy a hype gépezet addig fog működni, amíg mi, játékosok, hagyjuk. Az előrendelési kultúra, a CGI traileres bemutatók és az embargókkal megtámogatott review kampányok egy olyan rendszert tartanak életben, amelynek egyetlen vesztese a végfelhasználó.

Az is igaz viszont, hogy a történet néha másképp végződik. Vannak stúdiók, amelyek komolyan veszik a visszajelzéseket, és nem menekülnek a problémák elől. A Cyberpunk 2077 és a Crimson Desert útja megmutatja, hogy egy játék rossz indulásból is lehet valami tartós és kiemelkedő ha a csapat mögötte hajlandó megküzdeni érte.

A legbiztonságosabb tanács ma is ugyanaz marad: várj a véleményekre. Ne rendelj elő. Nézd meg, mit mondanak az első napok után a valódi játékosok, nem az influencerek, akik embargó alatt játszottak kontrollált körülmények között.

A legjobb játékok nem szorulnak rá arra, hogy eladják magukat a megjelenés előtt. Megállnak a saját lábukon.

Részünkről pedig biztosítjuk, hogy a legújabb címeket is ki tudd próbálni csalódásmentesen. Ehhez megfelelő társad lehet bármelyik Titan konfigurációnk: